Pillanatok...

"Nem az évek öregítenek hanem a pillanatok".

photo by laszlohutton

Miként érvényes ez ránk, a folyamatos és látszólagos tevékenységekbe merülő és abban
kimerülő emberek számára?

Adott pillanat... megtapasztalod és törvényszerűen már a következő pillanatban találod magad.
Hol van az előző pillanat? Mi lesz a következőben?

Létünk mindég csak az adott pillanatra érvényes.

Az előző pillanat már csak egy lenyomat a múltból... történelem.
Következő pillanatunk aktuális és elkövetkezendő történéseinkhez igazított vágyaink kivetülése.
Agyunk ezeket a megélt és elképzelt pillanatokat sorba rakja...
és az Élet illúzióját kelti.

Mikor élünk valójában?
Valamikor korábban...későbben...akkor és ott?
Csak az aktuális pillanatban?
Vagy az agyunk által kreált pillanatok sorozatában?

Kezdem érteni hogy az ember miért érzi magát otthon a virtuális valóságban.
Mert egyénenként mindenki a saját virtuális valóságában létezik.
Az elmúlt pillanat lenyomatait újra és újra lehívva, megélve ...
és az elkövetkező pillanatokat előrevetítve, kozmetikázva...
gondolatainkban élünk.

Csapongunk a megélt, elmúlt pillanataink és a vágyaink szerinti elképzelt, következő
pillanatok között. Olykor az igazságot és félelmeinket saját magunktól is elrejtve.

Az aktuális pillanatunkban...

24 óra

Napi 24 óra... próbáltad már leírni tőmondatokban?
Nagyon nehéz úgy megfogalmazni egy napot, hogy visszaolvasva valamilyen megnyugvást érezz.
Olykor percre pontos deja-vu érzésem van a megélt pillanatok ismétlődése miatt.
Tudom ezt ugyanígy, valamikor már megtettem...

 

Ébredés.

Szükségletek.
Halk köszönés. Hogy vagy?
Már megint egy nap. A következő.
Nem akarok elindulni.
Tükör előtt.
Minden rendben, vagy csak magam csapom be.
Cipő fel.
Köszönés.
Kulcs fordul a zárban belül majd kívül.Kilincsel.
Autó indít.
Rádió erősít-hallkit. Úton...úton...úton.
Átnézel a melletted autó vezetőjére. Ő vajon hová? Minek?
Megérkezel.
Nagy levegő. Valahogy majd csak vége lesz.
Köszönés.
Hogy vagy? Már megint egy nap. A következő.
Nem akarok itt lenni.
Időjárás?
Lehetne kissé hűvösebb... vagy talán melegebb...
Feladat mára.
Kicsit másként ugyanaz mint tegnap.
Aggódás.
Megbeszéljük a kicsit másként előfordult problémát.
Fontosnak tüntetjük. Tiszavirág életűnek bizonyul.
Megtanultál komoly arccal szívből röhögni.
Ugyanazok az arcok körbe. Komoly arccal röhögnek.
Köszönnek és időjárást igazítanak. Közösre.
Már megint egy nap.
Szükségletek.
Kávé. Hogy vagy? OK minden.
Hazugságot mosollyal nyugtázol.
Tevékenyen magad alá gyűröd a hátralevő időt.
Megpróbálod nem érzékelni a beszélgetést.
Vásároltam, elvittem, elintéztem, bosszantottak,
megoldottam... nem volt rá pénzem.
Ezért csak ennyi jár?
Gyújtsunk rá inkább a kávéhoz.
Ez a nap is eltelik. Nemsokára.
Köszönés.
Végre vége.
Autó. Rádió erősít-hallkit. Úton...úton...úton.
Szükségletekhez valók beszerzése.
Nem túl őszinte mosoly. Pontgyűjtő?
Érkezés.
Köszönés. Sóhaj.
Eltelt ez is. Nem az én napom.
Szükséglet.
Időjárás holnap.
Lehetne kissé hűvösebb... vagy talán melegebb...
Nézd már megint egy politikus.
Iskolában minden OK? Tanultál?
Kinek, minek.
Szükséglet.
Párás tükör rejti a ráncokat. Akkor nincs!
Holnap?
Már megint egy nap. A következő.
Halk köszönés. Aludj jól.
Reggel ugyanitt... ugyanúgy.

 

photo's by laszlohutton 

Útelágazás...

Észrevétlenül jutunk el onnan, hogy azt mondjuk "én így fogok élni..." 
oda, hogy azt mondjuk "így alakult..." 

(Ez az a hely, Cheyenne)

photo by laszlohutton

Elkezdtem...

Hosszas tervezgetés, gondolkodás után belekezdtem...
Minek? Talán csak magamnak, visszaigazolásként.
Mert leírva mindennek sokkal nagyobb súlya van, még saját magunk számára is.

Elsősorban öncélúan hoztam létre, persze öncélosan takargatom
exhibicionista szándékomat, hogy megmutassak magamból néhány szeletet,
tartományt, elmeállapotot( vagy inkább elmebajt)...
Írásaimban ne keress művészetet, egyszerűen ugyanakkor kényszeresen
le szeretném írni kósza gondolataimat, világképemet vagy inkább képzavaromat.

Nyom-morzsákat szeretnék hagyni ezen a bolygón és ez a cél vezérel fotográfiáim
készítésénél és gondolataim lejegyezgetésénél is.

Önálló és képeimhez fűződő gondolataimat osztom meg.

photo by laszlohutton

Olyan gondolatokat, amik a képek elkészítésének pillanatában jelen voltak bennem, vagy amit a képek megtekintése után éreztem. Ez persze változhat, annak függvényében éppen milyen hangulati időszakomat élem. Később ugyanaz a kép jelenthet teljesen mást is... mint amit abban pillanatában éreztem.

Írásaimat ne tekintsd se igazságnak, se útmutatásnak, se követendő példának... mert nem az.

Fenti kép 2012.12.31, 11óra körül készült. Megjelenésében elgondolkodtató, kissé melankolikusnak tűnik. Nekem ez a pillanat, akkor és ott boldog volt. Vajon miért... ugye?