A Tenger közelsége, érintése mindég rabul ejt... csodálattal vegyes, félelemmel tölt el.
Amint kapcsolatba kerültem vele és átengedtem magam annak az ősi erőben gyökerező, eltérő megjelenésű, pulzáló ritmusnak, megtapasztaltam létem és mindennapjaim jelentőségét.
Beúsztam, távolabb ahová már nem ér el a part emberek általi hangja.
Hátamra fordulva hagytam hogy a tenger ritmusa érvényesüljön,,, szemem behunytam és a hullámok hangját hallgattam.
Egy nagyon erős felismerés kerített hatalmába.
Porszem vagyok... jelentéktelen a mindenség szempontjából.
Napi szintű vélt és valós problémáim jelentősége megszűnt, elveszítették fontosságukat, valósággal nevetségeseknek tűntek. Jól felépített világom mesterkéltnek, művinek tűnt, anyagi értéke megszűnt.
Kapcsolataim átértékelődtek, csak az maradt ami tényleg számít többi kényszerkapcsolat tartalmatlanná vált. Hozzászólásaim és véleményeim túlbonyolított ugyanakkor mondanivaló nélküliek lettek.
Amíg a Tenger ritmusát hallgattam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése