Szeretem a hajnali időpontot természet közelben megélni, lehetőleg vízparton.
Sokat horgászok, így sokszor megtapasztalhatom ezt a rövidke pillanatot.
Mélyen belül nem is a halak üldözése vonz, hanem a Természet közelsége.
A csend ami körülvesz, a bódító illatok, a Fények...
Ilyenkor békében vagyok önmagammal és környezetemmel.
Sötétben érkezek a vízpartra. Elfoglalom a helyem. Kezemben egy pohár forró kávé.
Körben olyan a csend hogy szinte tapintható, amelyet néha egy apró csobbanás,
halk pattanás, madárcsicsergés bont meg. Így még erősebbnek tűnik a kontraszt
a csend és apró neszek között, minden felerősödik ebben a környezetben.
Pontos irányát nem tudom megállapítani, minden olyan mintha bensőmben érzékelném.
Magamba szívom a levegő illatát amely kissé csípős ugyan, de szinte érezni lehet az ízét is.
A víz felett pára gomolyog, elrejti és összemossa a környezet formáit, állandóan változik.
Színei a szürke teljes spektrumát felvonultatja, itt ott némi zöldes, sárgás árnyalattal.
Semmi nem egyértelmű...a formák szabályai megszűnnek, kontúrok elmosódnak, vagy éppen megerősödnek.
És ebben a pillanatban elkezdődik az EGY felvonás... Napkelte, a fények ideje.
Csak halványan érzékelem hogy valami elkezdődött, ahogy a fény kezdi átfúrni a párát körülöttem, a feketéből lassan szürke vonalak lesznek.
Beesési szöge folyamatosan változik, érdekes árnyékot és kontasztot adva a fák-bokrok ágainak.
Egyre erősödik a látvány, a színek kavarognak, önálló életet élnek, először a szürke tűnik el és minden egy meleg sárgás, vörössesbarna tónust kap.
A fák, ágak fekete árnyal körbeölelt konturjai lassan zöldessé válnak, de még akvarell szerűen elmosódnak.
Az ég feketéje kezd mélykékbe váltani a vörösses izzásban, a felhők szélei sárgás-bíborban játszanak.
Felgyorsulnak az események... minden kezdi elnyerni megszokott formáját, színét.
A fények szín kavalkádjából előtűnik és végérvényesen megerősödik a "fehér" nappali fény.
Uralma alá vonja a világot, mindennek megadva végeleges, általunk megszokott látszatát.
Visszazökkenek a látványból... nem értem miként történhet ennyi minden ilyen rövid idő alatt.
Keresem a történések nyomait, de nem találok semmi arra utalót, hogy Csodának voltam tanúja.
csak belsőmben maradt meg, lehunyva szemem a retinámban találom beleégve.
Körbenézve környezetem nappali valóságára, barátságos, ismerős dolgokat találok.
...és kapásom van...
Mindez 15 perc alatt...pirkadatkor.
